Éghajlati adottságok


A táj éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű.
A felhőzet évi átlaga 55-60%, a napsütés évi összege kevéssel 1900 óra körül alakul. Tele viszonylag enyhe, januári középhőmérséklete -1 és -2 Celsius-fok közé esik, téli nap évente 25-30 fordul elő. A téli lehűlések viszonylag mérsékeltek, kemény fagy az ország többi tájához képest ritkábban lép fel. Tavasszal a hőmérséklet napi átlaga április 15-20 között emelkedik 10 fok fölé, az utolsó fagy április 10-15. között jellemző. A közismert "májusi fagyosszentek" ritkábban és kisebb kártétellel jelentkeznek. A nyár melegebb, mint a környező tájakon, a júliusi középhőmérséklet 20,5-21 fok. Nyári jellegű nap 60-65, hőségnap 10-15 fordul elő. Ősszel a napi középhőmérséklet október 15-20. táján 10 fok alá süllyed. Az első fagyok október 25. körül jelentkezhetnek.
Uralkodó szél az északi, de nem ritka a főként nyáron fújó déli szél sem. Erőssége alapján az ország mérsékelten szeles tájaihoz sorolhatjuk.
Évi csapadéka 650-700 mm között változik. A legtöbb eső júliusban hullik, míg legszárazabb hónapunk a január. Összességében elmondható, hogy térségünk az egyébként csapadékos Vas megye legszárazabb területe.
Hóban viszonylag szegény a táj, a hótakarós napok száma 35-40. Az első havazásra általában november közepén számíthatunk, de előfordult már, hogy január 4.-ig váratott magára az első hó. Utolsó havazásra többnyire március második felében kerül sor, de nem ritka - különösen manapság - az áprilisi hó sem, sőt, 1915-ben május 21.-én is hullott hó. A hótakaró vastagsága valamivel nagyobb, mint a szomszédos Sopron-Vasi síkságon, átlagosan 25-30 cm.

A hegy mikroklímája egy kevéssé eltér a környező vidékétől, domborzati adottságai, lejtésviszonyai miatt némileg melegebb és szárazabb. Az átlagos csapadék évente 550-650 mm között alakul. A nyugati lejtők hőmérséklete viszont alacsonyabb, mert az Alpok felől érkező szelek hidegebb levegőt hoznak. A hűvös éjszakákat ellensúlyozza a hegy kőzettömege által nappal felvett, és éjjel kisugárzott meleg.



A környék vízrajza


A hegy és környezete tágabb értelemben a Rába, azon belül a Marcal folyó vízgyűjtő területéhez tartozik. A Marcalba két kemenesaljai patak, a Ságot északról elkerülő Cinca (a jobb oldali képen), és a déli hegyláb alatt folydogáló Kodó viszi a környék kisebb ereinek, árkainak vizét.
A Marcal vízrendszeréről részletesebb leírás olvasható a Marcal.hu honlapon.
A környező, közel sík vidék vízhálózata mindezek mellett nem túl sűrű, a patakok is szerény vízhozamúak. Állóvizekben sem bővelkedik a táj, a közelben csak a celldömölki, bányagödör helyén kialakult Téglagyári tó (kedvelt horgászvíz) az egyetlen említésre méltó nagyobb vízfelület.
A hegy déli, délnyugati lábánál a múltban jelentős mocsaras, lápos vidék terült el, vizüket a Cinca és Kodó medrét összekötő Mágorta- (Bozót-) árok csapolta le.
A Ság lejtőin ma nem találunk egyetlen forrást sem, bár a hagyomány szerint régen az észak-északkeleti oldalon fakadt egy kisebb forrás, melynek vize a hegy alatti dűlők mellett csörgedezett. Eltűnését talán a hegy gyomrának kibányászása is előidézhette. A közelben, az alsósági határban volt hajdan az Áldó-kút, melynél a legendák szerint pogány áldozóhely lehetett. Mára a forrás gyakorlatilag elpusztult a mezőgazdasági táblák és az árkok kialakítása miatt.