A Ság hegy nemcsak különleges földrajzi helyzete és tájképi értéke miatt töltött be az őskortól
kezdve jelentős szerepet a környéken élő emberek, népek mindennapi életében, történelmében,
gazdaságában. Gyakran művészeket is megihletett a hegy sajátos hangulata, emberközeli,
szelíd kedvessége, a szőlőhegyek lírai bája, vagy éppen a megtépázott bazaltkorona felett
dördülő robbantások szívszorító hangjai. Régi mondák szólnak a hegy mitikus
keletkezéséről, hajdanvolt váráról, költők foglalták versbe tetejének messze látszó kékjét, és
pusztulását. Festők vásznán elevenedtek meg a régi idők letűnt pillanatai. És napjainkban
már dal is született Kemenesalja ékességéről.
Ezen az oldalon ezekből az alkotásokból szemezgethetünk.
Legendák és régi történetek
A hegy keletkezéséről az egyik legismertebb, Alsóságon és a környéken is ismert monda így
hangzik:
"A Ság hegyet biz' az alsósági ördögök
építették. Egyszer Lucifer, az ördögök fejedelme tüzes lovával vágtatott végig a Kemenesen,
az erdős, sík,
gyönyörű vidéken. Igen megtetszett neki a táj. Szeretett volna gyönyörködni benne, hogy ültő
helyében láthassa az egész vidéket. Megparancsolta hét ördögének, hogy hordjanak össze sok
követ, építsenek hegyet. Az ördögök széjjelrebbentek. Hét nap hét éjjel megállás nélkül
hordták a követ. A hetedik nap éjjel Lucifer már belátta az egész vidéket. Belefújt a
sípjába és lekiáltott az ördögöknek, hogy hagyják abba a kőhordást. Erre az ördögök ahol
érte őket a parancs, kiöntötték kötényükből a követ, és felszaladtak Luciferhez a hegyre.
Így keletkezett a Ság hegy és a Kemenesalján lévő hét kisebb halom."
Egy másik, ma már kevésbé ismert kis mesét egy múlt századi szőlőművestől jegyezte fel egy korabeli
évkönyv:
"A német és a magyar fogadtak Bécsben, hogy melyik tud egy-egy kalap földet messzebb elvinni.
Megkezdték a versenyt, de a német előbb kifáradt, kiborította kalapjából a földet, abból lett
a Sághegy, a magyar, ámbár többet hozott, tovább bírta, s amit ő hozott, abból lett a Somlyó."
* * * * *
A kora középkorban Ságsomlyónak nevezett váráról is szól egy történet:
"II. (Vak) Béla király ugyanis várat szeretett volna itt építtetni, de tanácsadói le akarták beszélni
róla. Miután a király nem engedett, azt bizonygatták neki, annyira magas a hegy, hogy lehetetlen
ott építkezni. A még most sem meggyőzhető vak uralkodót aztán addig vezették körbe-körbe a
hegyoldalban, amíg elfáradt, és letett tervéről."
Egy másik változat szerint: "Vak Béla királyunk megbízta kincstárnokát, hogy építsen várat a
Ságra. Noha a pénz egyre fogyott, az csak nem akart elkészülni. Megelégelve ezt, a király
elhatározta, hogy odautazik és maga jár végére a dolognak. Ravasz kincstárnoka, hogy gyanút
ne foghasson, körbe-körbe vezette a vak királyt az elkészült rövidke várfal mentén.
Az uralkodó egyre dühödtebben kérdezgette, mikor kerülik már meg a várat. - Óriási ez a vár,
nagyjóuram! - válaszolta a kincstárnok. Erre a király megátkozta a várat, mire az addig
elkészült fal is leomlott. Ezért nem készült el soha a királyi vár a Ság hegyen".
Versek
Berzsenyi Dániel:
Búcsúzás Kemenes-aljától
Messze setétedik már a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet:
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.
Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek játékait,
A serdülő ifjú örömit, gondjait,
Éltem vidám reggelén.
Mélyen illetődve búcsúzom tőletek;
Elmégyek: de szívem ott marad véletek
A szerelem láncain.
Hímezze bár útam thessali virulmány,
Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány
A szerencse karjain;
Bánatos érzéssel nézek vissza rátok,
Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok
Örömmel tölt órái!
Nem ád vissza nékem már semmi titeket!
Evezzem bár körül a mély tengereket,
Mint Magellán gályái.
Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit
S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit
Egy tündér kép elvágja!
A szilaj vágyások gigászi harcait,
E bujdosó csillag ezer orkánjait
Bévont szemünk nem látja.
Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk,
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink;
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink.
* * * * *
Berzsenyi Dániel:
Horác
Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot,
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.
Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamomos kenet,
Mellyet Bengala napja főz.
Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.
Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
* * * * *
Részlet Erdélyi József A Ság halála című verséből:
Ság oldalán kürtő füstölög,
gyászlobogó, gyászlobogó.
Halálra ítélte Ságot a kőfaragó.
Rontják a messzekék sági tetőt,
a Somló öccsét megölik,
közömbösen nézi alant
a ságalji nép.
* * * * *
Részlet Lanczkor Gábor Berzsenyi Dániel hátrafordul című költeményéből:
(...)
Hallani: sír Rezi falai között ma is a bucsutivornya.
Hogy az ipari s a francia forradalom, a Panama csatorna,
és Euridike, a Ság teteje a horizonton,
visszalesek, figyelem: a nagyipari kőgyalu beleroncsol.
* * * * *
Pecznyík Pál
Ság hegy ormán!
Ság hegy ormán már régóta,
áll egy magas kőkereszt,
Celldömölk hű magyarsága,
emlékül emelte ezt.
Csonka hazánk állapotán.
könny tolul a szemekbe,
szép hazánkat Trianonban
feszítették keresztre!
Egy országból nyolc ország lett,
hazánk nyolcfelé szakadt,
elszakítva családokat,
élőket és holtakat!
Trianonban elhintették
a gyűlölet lőporát,
ma csak Isten látja egyben,
ezt az ősi szép hazát!
Határokon innen és túl,
csak emlékezés maradt,
véreinkre nyolc országban
borul ma, a síri hant.
Nyolc országban él a magyar,
maradjon ott magyarnak,
őrizze meg magyar voltát,
s nem győzik le hatalmak!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2011. II. 23.
* * * * *
Szakály Dezső:
A sági bor
Pipál a vén Sághegy,
füstölög magába’
Félrecsúszott már rég
ékes koronája.
Díszeit megtépték,
fényes arca vérzik,
holdvilágos éjjel
mégis úgy sötétlik,
mint hatalmas, élő,
büszke tilalomfa,
ahogyan azt hajdan
Berzsenyi álmodta.
Méhében forr, izzik
büszkesége lángja...
Feszíti börtönét
a forrongó láva.
Utat tör magának
nagy erejű mérge,
izzad, feszül, porlik
a hegy kemény kérge.
Félelmetes a hegy
belső forró hője.
millió szőlőtő
az elvezetője.
Puttonyokba rakják,
törik, zúzzák, marják,
végül is présekben
összeszorongatják.
Hordókba öntözik,
ahol még tovább forr...
majd, ha lecsendesült
lefejtik Újévkor.
Másodszor is fejtik
Józsefkor, Sándorkor.
így lesz a lávából
szép. Tiszta sági bor.
1977. XII. 5.
Ui.:
A sági bor tehát
szelídített láva,
ezért nem bírja el
sokaknak a lába.
De, mivelhogy forr benne
mégis csak a láva,
ezért lett, ezért lesz
sokak orvossága.
Festmények
A hegy, és a környező táj szépsége a festőket is megragadta. Sipos Csaba, Kemenesmihályfán
élő kortárs festő műveiből válogatunk:
A festő többi képe megtekinthető a siposgaleria.hu honlapon.
Zene
A Ságról napjainkban dal is született. Nyiba Sándor versét megzenésítve
a De-Pression együttes adja elő:
